Az intenció nem egy cél. A cél olyasvalami, amit vagy elérsz, vagy nem.

Pl.: meg akarom gyógyítani a kapcsolatomat az anyámmal — ez egy cél. Azt az elvárást írja le, amelyet az elme remél a szertartás során. Azt a konkrét minőséget hordozza, amellyel az ego irányítani akarja a medicinát egy előre meghatározott irányba, és a medicina, amely olyan mélységből olvassa a tudatodat, ahova az ego nem ér el, következetesen valami alapvetőbb helyre fog menni, mint az ego által választott cél. A szertartáshoz szándékként hozott célok gyakran frusztrációt okoznak átalakulás helyett, mert a medicina nem követi az ego térképét.

A szándék nem kívánság. Pl.: jobban akarom érezni magam. Meg akarok tisztulni. Szeretetet akarok megtapasztalni. Ezek kívánságok — érthetők, valódiak, de elégtelenek szertartási szándékként. Egy kívánt érzelmi állapotot írnak le, nem az egész lényed valódi orientációját. A szertartás nem egy kívánt állapotot előállító mechanizmus. Ez egy találkozás egy intelligenciával, amely olvassa a tudatodat és válaszol arra, amit ott talál. A tudat a kívánt tapasztalatra koncentrál ahelyett, hogy valóban megnyílna arra, amit a medicina megmutatna

A szándék nem spirituális kívánság. Pl. azt tervezem, hogy teljesen megadom magam a medicina bölcsességének és elengedem az eredményhez való ragaszkodást. Ez a leggyakoribb konstruált szándékforma a modern szertartási kontextusban — és ez nem az, aminek látszik. A valódi elengedés nem tervezhető meg előre. Ezt szándékként megfogalmazni olyan, mint az ego legkifinomultabb stratégiája a kontroll fenntartására, miközben úgy tűnik, lemond róla. A medicina rendkívüli pontossággal olvassa ezt és a megjelenített megadás mögötti kontrollra reagál, nem a felszínes elengedésre.

A szándék nem az, amit szerinted akarni kellene. Sokan előre meghatározott elvárással érkeznek: pl. valami kellőképpen mély, kellőképpen spirituális, kellőképpen komoly dologra vágynak. Ez az érzet az önkifejezés egy konkrét minőségét eredményezi, amelyben a valódi szándék — amely lehet egyszerűbb, hétköznapibb, sőt kínosan személyes a megjelenített változatnál — csendben el van nyomva egy jobban hangzó szándék javára. Az elfojtott valódi szándékot a medicina ettől függetlenül érzékelni fogja. Az elfojtás csupán annyit jelent, hogy tudatos elismerés nélkül bukkan fel, ami megnehezíti a munkát.

A valódi szándék azt jelenti, hogy nemcsak fejben akarod a változást, hanem az egész lényed készen áll rá. Itt már nemcsak keresel vagy kíváncsi vagy, hanem valóban készen állsz szembenézni azzal, ami jön. Itt nem arról van szó, hogy te „elmagyarázod” a medicinának, mi történik benned. Az már eleve érzékeli, mit hordozol — még azt is, amit te magad talán még nem látsz tisztán.

A szándék tehát nem egy információ vagy kérés, amit „átadsz”. Sokkal inkább egy belső állapot: az őszinte megengedése és felismerése annak, hogy ami benned van, végre láthatóvá válhasson. Amikor ezt megengeded, akkor nem irányítasz, nem próbálsz kontrollálni — hanem elérhetővé válsz  a valódi gyógyulásra. 

A valódi szándék nemcsak gondolat, hanem a testben is érezhető. Amikor valóban rátalálsz, megjelenik egy konkrét érzet a mellkasban vagy a hasban. Egyfajta belső felismerés, mintha végre kimondanád azt, ami régóta ott van benned. Ez egészen más, mint egy „kitalált” szándék, ami jól hangzik, de nem hoz valódi belső rezonanciát.

A szándék legtöbbször nem elvont vagy „spirituális”, hanem nagyon is személyes. A valódi szándék általában egyszerű, emberi és sokszor sebezhető. Nem nagy, kozmikus mondatokban jelenik meg, hanem konkrét dolgokra mutat: egy kapcsolatra, egy visszatérő mintára vagy önmagad egy rejtett részére mutat, amit eddig elkerültél, elnyomtál vagy még nem mertél igazán meglátni.

Ehhez őszinteség kell — főleg a nehézségekkel kapcsolatban. A valódi szándék nem szépíti a dolgokat. Nevén nevezi azt, ami van: félelmet, fájdalmat, szomorúságot, egy visszatérő mintát vagy egy belső feszültséget, amit most hordozol. Nem azért, mert a folyamat a szenvedésre épül, hanem mert ami valóban jelen van, annak az őszinte felismerése nyitja meg azt a teret, ahol a változás megtörténhet.

Néhány példa ugyanannak az alapvető szándéknak a konstruált és valódi formájában.

Konstruált: Meg akarom gyógyítani a kapcsolatomat az apámmal és elengedni a gyerekkori mintáimat.
Valódi: Szeretném megérteni, miért félek attól, hogy olyan férfiak lássanak igazán, akiknek fontos a véleménye — és hogy tudok-e kevésbé függni a véleményüktől.

Konstruált: Meg akarom nyitni a szívemet, és megtapasztalni a feltétel nélküli szeretetet.
Valódi: Régóta bezárkóztam. Nem tudom, képes vagyok-e még valódi közelségre. Szeretném megérteni, mi áll ennek az útjában.

Konstruált: Megadom magam a folyamatnak, és elengedem az eredményhez való ragaszkodást.
Valódi: Elfáradtam abban, hogy mindent kontrollálok. Nem tudom, hogyan engedjem el. Segítségre van szükségem.

Konstruált: Kapcsolódni szeretnék a felsőbb énemhez, és útmutatást kapni az életcélomról.
Valódi: Tizenöt éve nem a saját életemet élem. Félek ránézni arra, mit akarok valójában, mert nem tudom, lenne-e bátorságom megélni.

Konstruált: Meg akarom gyógyítani a szorongásomat és békére találni.
Valódi: Úgy érzem, mintha bennem minden a negatív felé húzna, amióta csak emlékszem. Szeretném megérteni, miért van ez, és hogyan tudom elengedni.

Érzed a különbséget?
A konstruált szándék “szebb” és biztonságosabb formában  van megfogalmazva. Eltávolít attól, ami valójában ott van. A valódi szándék ezzel szemben nem szépít. Nevén nevezi a konkrét érzéseket: a félelmet, a kimerültséget, a bizonytalanságot. Nem csomagolja be, nem teszi könnyebben kimondhatóvá.

És pont ezért működik.
A valódi szándék általában ott kezdődik, amit egy kicsit kényelmetlen kimondani. És pontosan ezzel tud a folyamat igazán dolgozni —mert nem azt mutatod, amit látni szeretnél, hanem azt, ami tényleg jelen van benned.